A Suszter Boglárka felhasználó összes verse >>>
Harc önmagammal
Néha csak céltalanul szállok
Mint egy holt lélek a levegőben,
De egy nap bezárul a kör,
S én bent ragadok tán egyedül.
Fojtogatom magam saját magammal
És félve szembenézek önmagammal,
Fuldoklás közben csak halkan nyelek,
Majd hangosan nevetek,és tovább szenvedek.
Menekülök magam elől kétségbeesve
Hűs poklok mélye átölel a végtelenbe,
Egy démon kése csúszik a torkomon;
Ezálltal ömlik sietve a vér az ajkamon.
Hagytam hogy atomokra törjenek
És a testrészek új formákat öltenek,
Két fura személyiség,elhalványult két lélek,
Egyik azt mondja: -hajrá, -a másik hogy -véged!
Két gondolat száll,két megvadult eszme
Egyik üvölti jó vagyook,másik hogy el vagyok cseszve,
Agyalva járom az utamat,a megoldást várom,
És ekkor rájövök hogy ez minden csak rémálom.
Csak változik a világ,a folyamat végtelen
De mégis tudom hogy semmisem reménytelen.
Keresd meg magadban a jót,
És engedd meglátni a valót!!
Ragyogjunk fel a szürkeségben,
Táncoljunk akár a borotvaélen.
