A Titi Hajnalka felhasználó összes verse >>>
A költészet útjain
Ki a költészetet szereti,
Rossz ember nem lehet!
A szavak simogatják,
Gyógyítják a lelket.
Ha felismerjük benne
Saját problémánkat,
Már csak az is gyógyír,
Ha nem csak minket bánthat.
S milyen szép, ha
A szerelemről írnak,
Rég átélt érzések,
Újra átkarolnak!
Ismét szárnyalhatunk,
Szerelmesen együtt,
Még a fájdalmat is
Szeretve érezzük!
A történetbe aztán
Néha belehalunk...
Ettől szép az ÉLET:
Van örömünk s bánatunk.
S mit, ha becsületben,
S szeretetben éled,
Meg is kapsz te tőle,
Minden jót és szépet!
