A Titi Hajnalka felhasználó összes verse >>>
Öregedés
Ma reggel néztél tükörbe,
S kérdezted: ez én vagyok?
Mi az a sok barázda rajtam,
Ha homlokot ráncolok?
Szarkalábak sorakoznak
Szemem mellett rendesen.
Gyűrött arccal látom magam,
Szépségemet keresem...
Csak a szemem ragyogása ,
Az mi épp olyan, mint rég.
Nem veszítette el most sem,
Ragyogásának fényét.
És a lélek, mi bennem él,
Mindent épp ugyanúgy lát:
Mint amikor ott kerestem
A világban a csodát!
Épp ugyanúgy érzel, szárnyalsz,
Bent semmi nem változott.
Csak ez a test az, amelyen
Az idő nyomot hagyott!
Az anyagi világ tudod
Okozhat még fájdalmat...
Lehet testünk megöregszik,
De a lelkünk még szárnyalhat!
