A csontos márta felhasználó összes verse >>>
A kék lovagtorony /verses színmű/ részlet
Lovag
Mit szab még rám
a veszteség, arcomra
mennyi tél fagy még ?
Már nem mennék vissza,
nem ostoroz a friss indulat,
hamvas csöndbe
szöknek a szavak,
s a teljesség
néma fensége
olvadást kever
a dermedő vegyületbe.
Foglyul ejt a megvadult
értelem.
Mit szab rám még
a parancs,
az Égen
mennyi
rezdülésem karcolja
a jelet ?
Látnok
Föld és ég között
lángol
a korlát.
Királylány
Képzeletbe ázott
szőnyegen heverek,
hangok ölelése lobog velem.
Lovag
Rések közé töltöm
a tegnapi áldást.
Királylány
Kopasz bokrokra
hímez a fény keze.
Lovag
Fekete ürességbe
zuhan a szivárvány.
Udvari bolond
Kérges pillantásom alá
roggyan az ég.
Király
A fenséges hömpölygésbe
reked a végtelen éneke:
Üdvözlet nektek, kik
falat emeltek
a semmi határán.
Királylány
Mi lesz,
ha az eső nem mossa fehérre
a kétség ecsetével mázolt eget,
ha fonákjára fordulnak a fákon
a sugárba nyújtózó levelek ?
