A csontos márta felhasználó összes verse >>>
A kék lovagtorony, verses színmű / részlet /
Bölcs
Előtted térdelek
Uram,
árnyékba feszült,
a hajnalvesztett
ember,
s a bölcsek ajkán
a szó
már nem
fegyver.
Uram,
elvérzik az Ige.
Lovag
Létem tenyérnyi
foltján
megpihen
az Irgalom keze.
Udvari bolond
Csak önmagam
másolatát
javítgatom,
csak önmagam
változását jelzi a szó,
hányszor leszek még
felbontott
egyenlet,
s hányszor villan
még homlokomon
az üzenet:
ez már a sokadik
alterego.
Én vagyok
az örök ugyanaz,
ki mindent
másként lát
a végtelen
átszűrt fátyolán.
