A Hosszu Laura Ilona felhasználó összes verse >>>
Lélek
a tükör előtt álltam,
s magamat bámultam,
felmerült a kérdés: miért raboskodnak szolga testben gyönyörű lelkek milliárdjai,
miért nem hagyjuk szellemünket önzetlenül szállani,
egy földhöz ragadt testben megrekedt,
az ami egykor az égig emelkedhetett,
a test teremt, alkot, és formáz,
de lelkünk nélkül ez is csak egy élettelen csontváz,
és mit ér a bennem lévő akarat,
ha testemben a szellemem örökre földhöz ragadt,
de ilyenek vagyunk mi emberek,
egymással is így bánunk, mint lélekkel a testek,
magunkhoz láncoljuk a választottat,
s nem vesszük észre ha miattunk húz álarcokat,
ilyen az élet, a test és a lélek,
egyre ritkábban mondják a szót: élek,
mert ez sokaknak nem élet, csak sodródás,
olyan vízen, melyen hullámként ér csalódás.
