A Darabont Kristóf 2000 felhasználó összes verse >>>
Sodródás
Folyton sodródom a világ rengetegébe,
S bele fáradtam már a sok menetelésbe.
Kiutat keresek de nem találok,
Egy életem van s egy halálom.
Akármennyire s igyekszem,a dolgok sosem jönnek össze,
Azt veszem észre,hogy egyre csak megyek tönkre.
De a sok szar ellenére még látom a fényt,
Egy-két ember magában hordozza a reményt.
Nem tudom Isten miért játsza ezt velem,
Fejem fölött sötétség,talpam alatt verem.
Most még egy áldott ember vagyok,
De lehet,hogy öt perc múlva meghalok.
