Connect with us

Megosztott versek

A Pécsi Ágnes felhasználó összes verse >>>



A hangya

Él egy hangya, ki nesztelen,
hat kis lába meztelen,
mégsem fázik sohasem,
kicsi talpa szigetel.

Nem kell neki nagykabát,
télen földjáratokban hál,
tavasszal, ha ébredezik,
napsütésben melegedik.

Hogyha eső csepereg,
páncélján végigered,
nem ereszti át a vizet,
nem ázik meg, no, de ilyet!

Sose fárad, sose nyűgös,
dolgos bolyban ő a főnök,
példát mutat minden társnak,
szeretik is a hangyatársak.

Úgy surran, mint ki néma,
meg nem hallod, csak ha hagyja,
morzsát összeszedeget,
takarékos helyetted.

Hogyha látod utadon,
ne taposd el, hagyd szabadon!
Ő sem bánt téged soha,
ha nem morzsálsz, nem látogat.
Pécsi Ágnes

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top