A Pécsi Ágnes felhasználó összes verse >>>
Apám titkai...
...sokszor látom magam előtt
apám titkokat rejtő szemét,
fájdalomban mélyen megült,
túl sok volt a keserű megélt.
Milyen kor is volt az övé?
Nem jó időben született,
1921... ifjú férfi?
...harcban tüzes lehetett.
Mit akarhatott, mire vágyott,
mert ő visszatért,
lehetett egy kicsi mámor,
majd elvitték, "te még élsz!"...
Mit súghatott az az erő,
mi tartotta életben?
Fagyos teste mégis győz,
ezt is, ezt is túlélte!
...emlékszem, büszke volt,
tartása annyira egyenes,
senki, de senki nem gondolta,
"ez, ez az ember, mennyit szenvedett!"
Látom apám szemét,
hallom akkor csendes szavát,
intőn, féltve oktatott:
"ne szólj, hallgass, élni kell, élni kell tovább!"
Honnan kapta erejét?
Nem volt ő kemény, "csak" látott,
mindazt, amit átélt,
attól óvta, védte a családot!
"Látod apám, így van ez,
1963... titokba isten,
majd félelemkezek...
jobb lenne hallgatni, de most nem lehet!"
Pécsi Ágnes
