Connect with us

Megosztott versek

A Pécsi Ágnes felhasználó összes verse >>>



Neked, kicsi unokám...

Most még ringathat karom,
dúdolva álmot hozhatok reád,
becéző szavaim, tudom, megérted,
édesen hajlik dallama, neked, kicsi babám.

Majd gyorsan múlik az idő,
tipegsz majd felém gügyögve,
s míg tudom, elkapom kezed,
féltőn magamhoz ölellek.

Mellém ülsz mesekönyvvel,
képeket ujjaddal böködve,
mondjuk egyszerre vidáman,
ez a róka, ez a nyúl, na és ez a medve.

Óvoda lépcsőjén lépkedünk,
biztatlak: sok gyerek vár reád,
búcsúzva kicsit könnyes lesz szemünk,
majd már holnap várod az óvodát.

Aztán jön az iskola,
sok könyv, sok füzet, sok tudás,
míg szükséged lesz nagyira,
nagyi jön, nagyi vár!

Kinyílik kapuja az életnek,
s neked így vagy úgy, menni kell,
lesz majd munkád, szerelmed,
s akkor már a nagyi talán kevésbé kell.

Én várni foglak mindig szeretve,
kedvenced főzöm neked,
s majd titkodat lesem remegve,
talán meghallgatod tapasztalt életem.

Ha megérem még, hogy révbe érj,
boldog családod lesz jutalmam,
én úgy megyek el majd nevetve,
amit adtam, duplán visszakaptam.
Pécsi Ágnes

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top