A Pécsi Ágnes felhasználó összes verse >>>
Mikulásanyó
Elmondok egy titkot,
mi megtörtént velem,
hogy s miképp is volt,
figyelj, súgom neked.
Izgatott voltam
úgy, mint most te,
aludni sem tudtam,
az ablakot lestem.
Hajnalra járt már,
el is szomorodtam,
üresen várt a csizmám,
ott az ablakban.
Azon törtem a fejem,
mi olyan rosszat tettem,
ebben az évben
virgácsot sem érdemlek?
Ahogy így keseregtem,
csillag hullt szobámba,
mosolygós néni állt
ágyamnál vigyázva.
Úgy tettem gyorsan,
mintha aludnék,
persze szemeim résén
figyeltem a nénit.
Sóhajtott mélyen,
suttogva rám szólt,
"tudom ám, hogy nézel,
aggódtál már, virágom!"
"Tudod, sok a dolga
most a Mikulásnak,
kicsit segédkezek
az ajándékosztásban"
Felültem az ágyban,
ámulva figyeltem,
ő meg megsimított
gyengéden kezével.
"Most megtöltöm a csizmád
mindazzal, mit szeretsz,
megérdemled, kincsem,
maradj szerető gyerek"!
Majd csillagot fújt,
sok-sok aprót, szépet,
egyet el is kaptam,
két kezemben fénylett.
"Megyek tovább, gyermek,
sok csizma még üres,
az, hogy láttál engem,
örök titkunk legyen!"
- Kérlek, várj még,
áruld el nekem,
ki vagy, tán tündér,
vagy angyal szállt ide?
"Nem vagyok tündér,
nem vagyok angyal,
anya vagyok én is,
Mikulás a szentem!
Így történt, rég volt,
ahogy jött, úgy ment,
csillag hullt, majd felszállt,
nem álmodtam, hidd el!
Most megtörtem a titkot,
tudom, nem szép tőlem,
mégis, mintha nem bánná,
sőt, mosolyt kapnék érte.
Mert tudnotok kell,
Mikulás is gyermek,
neki is van anyja,
aggódik is érte!
Pécsi Ágnes
