Connect with us

Megosztott versek

A Pécsi Ágnes felhasználó összes verse >>>



Mikulásanyó

Elmondok egy titkot,
mi megtörtént velem,
hogy s miképp is volt,
figyelj, súgom neked.

Izgatott voltam
úgy, mint most te,
aludni sem tudtam,
az ablakot lestem.

Hajnalra járt már,
el is szomorodtam,
üresen várt a csizmám,
ott az ablakban.

Azon törtem a fejem,
mi olyan rosszat tettem,
ebben az évben
virgácsot sem érdemlek?

Ahogy így keseregtem,
csillag hullt szobámba,
mosolygós néni állt
ágyamnál vigyázva.

Úgy tettem gyorsan,
mintha aludnék,
persze szemeim résén
figyeltem a nénit.

Sóhajtott mélyen,
suttogva rám szólt,
"tudom ám, hogy nézel,
aggódtál már, virágom!"

"Tudod, sok a dolga
most a Mikulásnak,
kicsit segédkezek
az ajándékosztásban"

Felültem az ágyban,
ámulva figyeltem,
ő meg megsimított
gyengéden kezével.

"Most megtöltöm a csizmád
mindazzal, mit szeretsz,
megérdemled, kincsem,
maradj szerető gyerek"!

Majd csillagot fújt,
sok-sok aprót, szépet,
egyet el is kaptam,
két kezemben fénylett.

"Megyek tovább, gyermek,
sok csizma még üres,
az, hogy láttál engem,
örök titkunk legyen!"

- Kérlek, várj még,
áruld el nekem,
ki vagy, tán tündér,
vagy angyal szállt ide?

"Nem vagyok tündér,
nem vagyok angyal,
anya vagyok én is,
Mikulás a szentem!

Így történt, rég volt,
ahogy jött, úgy ment,
csillag hullt, majd felszállt,
nem álmodtam, hidd el!

Most megtörtem a titkot,
tudom, nem szép tőlem,
mégis, mintha nem bánná,
sőt, mosolyt kapnék érte.

Mert tudnotok kell,
Mikulás is gyermek,
neki is van anyja,
aggódik is érte!
Pécsi Ágnes

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top