Connect with us

Megosztott versek

A Pécsi Ágnes felhasználó összes verse >>>



Egyszer elviszem...

Elmennék-e? Talán,
ha lenne bennem még ifjúság,
ha nem kötne ide korom,
ház, utca, az otthonom,
anyám nyelve, az emberek,
kikkel közös a bú, közös az emlékezet
és az évszakok,
tavasz, nyár, ősz a tél,
mert ez formált, ebből vagyok.

Elmennék, akkor el én,
míg pezsgő szívem remél,
míg hiszek kezem erejében,
úgy állnék tovább, nincs mitől félnem,
tudva, anyám könnyei jövőmért sírnak,
vinném a bút is, a múltat,
ismerőst, ismeretlent,
és a négy évszakot,
elvinném a gyöngyvirágot, margarétát,
búzamezőt, jégvirágos ablakot.

Elmennék, talán elmennék,
így nyugtatom magam,
így csitítom minden napom s szavam,
de a ház, az utca az otthonom,
ez a magyar nyelv, és aki itt honos,
ismerős arcok, bánat vagy mosoly,
ideköt már a volt, a van,
és talán lesz még
tavasz, nyár, ősz, meg a tél,
egyszer elviszem... ez mind, mind az enyém!
Pécsi Ágnes

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top