A Pécsi Ágnes felhasználó összes verse >>>
Piroska és a farkas Pécsi Ágnes változatban
Kicsi lányka, Piroska,
Kosarában meleg étel, borocska,
Édes, meggyes sütemény,
Nagyanyóhoz viszi a derék.
Édesanyja óvva inti,
Kitaposott ösvényre küldi,
Le ne térjen erdő mélyre,
Vadak járta sötétségbe.
Piroska fogadkozik,
Búcsút intve el is tűnik,
S lám, mit ád a sors és az ösztön,
Éhes ordas orra prüszköl.
Settenkedik, lopakodik,
Piroskához közeledik,
Majd egy tölgyfa árnyékában
Rávonyít a kicsi lányra.
Kedves, édes mázzal
Bekenődött éhes szája,
S mivel Piroska jóságos,
Nem ismeri az alattomosságot.
Elmeséli az ordasnak,
Hova siet, miért is aggódhat,
Szegény nagymamája beteg,
Erdőszéli kunyhójába siet.
Ordas farkas megkönnyezi,
Magát gyorsan felnyergeli,
Bakot emel a lábával,
S már vágtat is Piroskával.
De hogy vágtat ő előre,
Nem eszi meg a nagyit előlegben,
Nem várja ágyban fekve Piroskát,
S nem is issza meg a bort reá!
Odaérnek sebtiben,
Nagyanyó már alig piheg,
S hogy gyorsan erőre kapjon,
Ordas eteti, Piroska dalol.
Nagyanyó éledve derül,
Ágy szélére ül,
Megcsókolja unokáját,
Megborzolja ordas hátát.
Piroska lassan búcsúzik,
Szürkül, az édesanyja aggódik,
Megöleli nagymamáját,
Elüget az ordas hátán.
Ahogy a házikójukhoz érnek,
Ordas leszállítja lovasát féltve,
S ha eddig meg nem lepődtetek,
Most az biztos megteszitek:
- Piroska, nagyon kérlek,
Jövőben a járt útról ne térj le,
Tudod, én húsevő vagyok,
Ha éhség tör rám, ragadozok.
Megértem én jó szívedet,
Hiszen nekem is él ordasanyóm, s beteg,
De ki tudja, hogy a jövőben
Ösztönöm győz, s nem az érved.
Azért, ha találkozol a vadásszal,
Mondd el neki, az ordas is családtag,
Van neki sok éhes szája,
Ráfanyalodhat tyúkra és pulykára.
Pécsi Ágnes
