A Magyar Mónika felhasználó összes verse >>>
Pesti hon
Pesti hon
Krémszíneket fest.
A márványosan ölelt
Ereket szakító
Szmogot morzsoló Pest.
A teljesség határa.
A padokkal ívelt allék
Meghajlott hátú,
Hontalanok vára.
Szikrát bocsát a szemre
Magot ültet el
S iszik forró kéjjel
A vad szerelemre.
Ma büszkén néz rád
S a holnap gyermeke
Falakat ver szét
Ez a pesti bátorság.
Ege kéklő
Vize tiszta emlék
E városban a magyar
Az egyetlen merénylő.
