A Magyar Mónika felhasználó összes verse >>>
Gyötrő ideák
Gyötrő ideák
Tenyeremben indulat él
Ereimben a vér mar
Levegővel telt tüdőm
Torkomra gyanús ízt kapar.
Nyelőcsövem hólyag lepte
Belém telepszenek fekélyek
Most nem fáj, de érzem
Lassú folyvású gennyedzésem
Tenyeremből az indulat elpezsgett
Harminc évemből éveket nyesnek
Változnak idők és erőm
Mint én, oly szertelenek.
Ma támaszt ad, mehetek
Dolgok várnak, rendszerek
Aztán éjként zuhan rám
Egy halálosan sápatag
Ijesztően bágyatag hullám.
Pszichém teszi, vagy betegség
Mi ily formán gyilkol
Gondolataimra fekszik
S a rák, e módon szétfoly.
De lehetek az
Mi minden költő egykor
Léhűtő, lézengő
Tanulatlan lektor.
Művész, zseni
Haldoklóan isteni
Hangtalan tollakkal író
Egy elismerés nélküli.
Lépnék tovább
Hogy elsöpörjek mindent
Szédült vágyaimtól
Ma a mindent is hittem.
És lefekszem.
Délceg mezők táncai
Elmémbe törnek
Megvető furcsa ideák
Messze köszönnek.
Elhagynak az álmok,
Ez nem lehet más
Csak boldogító
Szerveimből szökő
Kétes írástudás.
