A Bába Zoltán felhasználó összes verse >>>
Emberségbōl embereknek
Változásokat hoz a szél,
Hol a fény s a sötétség,
Egyszercsak összeér,
De az ember mindig remél.
Határokat építek fel s alá,
Nem hagyok sok üzenetet,
Most hadd mondjak egyet:
Az ember mindig csak vár.
Derült égbōl villámcsapás,
Utazás közben töprengés,
Míg eljön egy földrengés,
Az ember mindig vakon ás.
Szerepelek vagy ezerszer,
Vagy holnap, vagy ma,
Lényegtelen mi az ima,
Az ember mindig teremtsen!
Engem is hord magával,
Állok szemben hadakkal,
Tengerekkel s óceánokkal,
Az ember tele nagy vággyal.
Türelmet kérek, Istenem,
Egyszer úgyis utolér,
Ott lesz majd egy tér,
S miénk lesz a gyōzelem!
