A György Dávid felhasználó összes verse >>>
A fájdalmas igazság...
Fáj ha látlak,fáj ha érzek,
mindig fáj ha táged nézlek.
Bennem dobog egy sziv,
de mi már?...ha nincs igaz boldogság.
Életem értelme...nincs ilyen só,nincs ilyen beszéd,
Fikarcnyit sem ér az egész!
Illatod számomra maga a menyország,
csodálatos harmat,lelkem mit kiván.
Nappalok és éjszakák váltsák már egymást,
Nem jön álom szememre,nem jön szerete szivemre.
Fáj a gondolat mit eszmém érez,fáj a fájájdalom minden percben,
Kinzás nekem földi létem.
Értelme az életnek...kérdések kérdése.
Élni vagy meghalni....döntse már el valaki.
Rövid az élet hosszú a bánat,
Hosszú a fájdalom ha téged látlak.
A szeme mint ragyogo csillag,
ragyog a szivem felett.
A rozsa s kehely mely életet ad
...És megpihen a csillagok alatt....
