A inkognitolany felhasználó összes verse >>>
Várok
Idegesen tördelem a kezem,
várok, hogy kimondd a nevem.
Mélybarna szemeid rám néznek,
ettől leszek részeg.
Küldök feléd egy mosolyt,
oly hirtelen leszel komoly.
Szomorúan elsétálok onnan,
Várok, hátha utánam rohansz nyomban.
De te ott maradsz,
talán egyszer majd utánam szaladsz.
Előttünk majd végtelen hegyek,
de én örökké itt leszek.
Csak várok, hogy mondj valamit,
várok, hogy bemutass valakit,
várok, hogy az enyém legyél,
hogy esténként nekem mesélj.
De hiába minden,
esélyem sincsen,
felesleges hinnem,
ezt nem így akarja Isten.
