A rewolf0620 felhasználó összes verse >>>
Reménytelen
Te onnan fentről vigyázol immár én reám,
S én sokat gondolok arra, hogy merre jársz.
Bizony a halál utolér de reménykedem,
Hogy nem leszek örökre ilyen reménytelen.
Amit parancsolsz azt próbálom és megteszem,
Csak kérlek, lássalak még egyetlen egyszer!
Oly annyira hiányzol, gyertyáimat égetem,
Nélküled élni értelmetlen, sőt, reménytelen.
Hiányzik a sok veled töltött pillanat aranyom,
Elfelejteném minden irántad érzett haragom.
Bánok minden rosszat, miket neked tettem,
Kérlek segíts, hogy ne legyek reménytelen.
Arra számíts, hogy én mindig veled leszek
Hiszen nekem te vagy az egyes egyetlen.
Szánok sok szót, amiket neked mondtam,
De érzem szívem, hatalmasat dobban.
Mit sem érő, illetéktelen, titokzatos,
Igen, mindez én vagyok. Roppant jól olvasod.
Nem tudod mit megadnék azért, hogy újra,
Rátérjek a végső ,világos, jobb útra.
Lassan elhalványulok, semmivé válok,
Napjaim számlálom, nem sok. Csak kéthárom.
Ezeken a napokon sok mindent szeretnék,
De sajnos átjárja lelkem a képtelenség.
