A Tolika felhasználó összes verse >>>
Vívódás
Ezer szó mi lelkem rabja
Örökké a testem marja
Legbelül csipeget és véremet szívja
Nem tudok úrrá lenni rajta
A vágy és szenvedély, mi szívemet hajtja
Mint egy kerék,aminek nincsen motorja
Száguldom,de mégis fékezem
Tudom,nincs nálad esélyem
Ezer szó mi bennragad,hisz céltalan
Ezer tett,mi oly hasztalan
A remény foszlani látszik,
Eltűnik, és köddé válik
Érzések,érzelmek ne bántsatok
Fájdalmat belém ne tápláljatok
Szívemet messziről hagyjátok
Menjetek és ne is lássatok!
Nehéz terhet cipelek a hátamon
A kő is vassá formálodott a vállamon
Leejteném, Istenem úgy eltüntetném
De nem tehetem,magamon kell viselnem még
Talán egy nap mégis megszólal a harang
A fátyolos napsugár izzó parazsa a testemre vetül
Vállamon feszülő bánat,kétség a földre terül
És eljön a boldog remény te altalad.
