A Dugalin Marin felhasználó összes verse >>>
Túra
Bolyongok a hegyen
Hátul sötét, elől sötétség
A sötétben lények élnek
Ők nem félnek
Olyan az nekik akár a kék ég
Megszokták már az éj fénytelenségét
Titkos hegy ez, a Nap sem tud róla
Amiről nem tud, legalább nem fáj neki
Jó neki, én viszont már nem jutok ki
Egy darabig hittem, hogy fény gyúlik a szóra
Szó sincs róla..
Sűrű és szúrós a cserje
Minden szavam könnyen elnyelődik benne
Pedig milyen jó lenne
Szavaim sújtására hullana a cserje
Az örökös éjszaka felfalja a lelket
Lassan de biztosan, apránként
Ám ha valaki keres, kutat
Talál egy ösvényt, mely utat mutat
Sötét éjszakából csinál csillagos estét
Erre az ösvényre sokan rátévednek
Hozzád, hozzám hasonlók
Velük haladva a csillagos ösvény
Hamarosan kivirúl, rávetül a napfény
Nyíló virágokra röppennek a pillangók
