Connect with us

Megosztott versek

A Prometheusz felhasználó összes verse >>>



Kicsi lány

Oh, kicsi lány.. Akár a napfény
ragyogtál be, Elégikus, szürke létembe.
Folyton borús voltam, míg a sors
utunkat egybe nem fonta.
Sors? Karma? Isten keze volna?
Vagy csak egy váratlan csoda?
Mint minden, ez se könnyen indult,
de mégis minden jóra fordult.

Az első Virág, plüss maci, tánc, csók,
Puszta szavak, mégis oly sokat szól..
Egy szép emlék, boldog pillantás,
el nem múló gyönyörű illanás.
Féltünk folyton, miszerint elrontjuk,
akartuk az egészet, ezzel mindent elmondtunk.
Mikor együtt voltunk az idő elmúlt,
a szó jelentése oda, tüzünkbe felgyúlt.

Egész léted írta át tündériség fogalmát,
te magad voltál akiért elolvadnák.
Az arc vonásaid kiverhetetlenek rég,
retinámba égett végtelenséggé...
Hangodtól madarak körbe leptek,
akár a drogtól, ámulatba estek.
Akartam haragudni rád, de egész éned,
ahogy nézek rád, mindig szívembe gyullad egy láng.

Én csak azt akartam, hogy boldog legyél,
pusztán annyit kértem hogy szeressél.
Mint galambok, életükön át,
kizárólag egy párra várnak reá..
Én is így lettem volna véled, ha te vagy
az első s utolsó, akkor veled örök életem élem.

Örök pillantás a szemeinkbe,
szikra gyúl testeinkbe.
Minek szavak nekünk, sírva
nevettünk a semmin, s szerettük.
Kémia megvolt, boldogok voltunk,
lényeg az volt, hogy együtt szóltunk.
Oh, kicsi lány, akár a napfény, ragyogtál
be szívembe, elégikus, szürke létembe.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top