A Oktávia felhasználó összes verse >>>
Fel sm tűnt
Egy jó éjt puszi. Egy szeretlek. Egy könny csepp. Egy újabb.
Soha nem fájt azt mondani, hogy szeretlek. Eddig. Soha nem volt monoton. Eddig.
Néha csak úgy jött, hogy mondhassak neked valamit. Rád néztem és az első szó ami eszembe jutott. Szeretlek. Csak jött automatikusan az ajkaimra. Könnyű volt. Fel sem tűnt.
Szeretlek. Tényleg? Most minden alkalommal tudatos. Jó ez? Most minden alkalommal feltűnik. De már nem csak ezt a szót ejtem ki. Valóban? De te ezt nem hallhatod.
Ahogy nem hallod a csendet sem. Miért nem hallod!?
Nem hallod ahogy minden nappal távolodok. Miért nem hallod!?
Nem hallod ahogy minden nappal egyre kisebb darabokra hullok. Miért nem hallod!?
Nem hallod. Ha hallanád, a bennem zajló csata hangjait is hallanád. Miért nem hallod!?
Nem tudom akarom-e, hogy halld. Nem tudom akarod-e hallani.
Óriási távolság. A túlsó szoba. Egy másik világ.
Neked így jó. Nekem kevés. Neked kényelmes. Nekem háború. De már nem veled.
Már nem veled alszom. Már nem veled álmodom.
Már nem veled csatázok. Én nyerem a háborút, s én veszítek is.
S enyém a vesztesek gyalázata is.
Megbocsátok-e? Magamnak soha. Kérek-e megbocsátást? Magamtól sosem.
