A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
NEM! NEM! NEM!
Emlékszem rá boldog voltam rég
Táncolt lelkemben a határtalan fény
Majd a nyár hirtelen jeges téllé vált
Örök sötétségbe borult a világos táj
Túl messze ért a gonosz ember keze
Jött és minden szép álmot megmérgezett
A Halál vidáman táncra hívott
Őrangyalommal kemény csatát vívott
Más volt azelőtt minden gyermekként
De az ördög kést tartott rám fegyverként
Méregbe mártott pengét lelkembe döfte
Boldog gyerekkoromat szilánkokra törte
Azon az átkozott véráztatta éjjelen
Az őrangyalom még hazáig jött én velem
Utoljára átölelt majd halkan súgta fülembe:
-Erősnek kell lenned ez a keserű vég kezdete
Undorodom tőle, undorodom magamtól
Gyűlölöm az életet, de félek a Haláltól
Utálom, hogy senki sem érti mit miért teszek
Unom már az idióta kérdéseket
15 évesen hirtelen felnőtté kellett váljak
Gyermeki hitemmel sírgödrömben álltam
Kimásztam, felálltam, tovább megyek utamon
De NEM békélek NEM remélek NEM feledem haragom
