A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
Zsákutca
Riadtál már fel a legsötétebb éjen
Mikor csillag sem ragyogott az égen
Mikor némaság vett körbe távolabb volt moraj
És érezted azt, hogy itt nincs kiút nagy a baj?
Baj...erőtlenül fekszel lennt a hideg földön
Próbálnál futni elhagyni a börtönt
Félsz, szabadulnál, elrohannál rögtön
De mélyről előtör az a rohadt ösztön
Ösztön...életösztön...Élet Ösztön
Hagyod hogy ez romba döntsön
Mikor hiába nyugtatod az agyad
Nemsokára vége csak hagynod kell magad
Hagynod kell magad...hajts fejet
Ne félj! Csak csukd be a szemed
Nem lesz baj Ne menekülj
Légy jó és a Halál elkerül...
Riadtál már fel a legsötétebb álmodból
Mikor csillagok ragyogtak az égbolton
Mikor némaság vett körbe csak a lelked égett
És érezted azt, hogy ennek sosem lesz vége?
