A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
8
Volt mikor hittem, hogy enyém a világ
Volt mikor hittem az életben nincsenek hibák
Volt mikor azt hittem csak nekem nyílik ki a virág
De akkor még nem voltam más csak egy lökött diák
Fogalmad sincs milyen, mikor fájdalmas lélegezni
Mikor komolyan az életedért kell könyörögni
Mikor félredobsz mindent csak a jelen számít
Mikor a félelem a fájdalom és a kétség kábít
Fogalmad sincs milyen ha egy ember tehetetlen
Milyen ha ki kell bírnod az elviselhetetlent
De én megpróbáltam azt ami lehetetlen
Tovább mentem eljátszva a verhetetlent
Megígértem azt, hogy hallgatok
Mert ha nem, úgy mást bajba juttatok
Mégis megszegtem amit esküdve ígértem
Így üldözőbe vett egy fekete kísértet
Nem úgy lett ahogy terveztem
Sok sebből vérezve legyőztek, elvesztem
Egyik napról a másikra hirtelen megvesztem
Nem volt más hátra csakhogy csendben tervezzek
Fegyelemmel követve a parancsszót
Terveztem a békét a legutolsó szót
Vártam a véget, láttam a nyugodt létet
De én akartam feltenni a pontot az "i"-re
Rég volt...több év telt már el azóta
De még mindig arról szól a nóta
Egy életre megjegyeztem szavaidat
A múlt temeti el majd hamvaimat
