A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
A múlt visszanéz ...
Már a sokadik cigimet hamuzom
Már a sokadik boromat kortyolom
De az agyam még mindig kitartóan zakatol...
Egy pillanat alatt megváltozott a világ
Minden sötét utcán ő várt rám
Minden aprócska zajban őt hallottam
Ő nézett rám mikor magam elé tükröt tartottam
Megtalált... ott volt az álmaimban
Kitartóan követte árnyékomat
Visszanézett rám a busz ablakából
Az ő hangját hallottam a játszott dalból
Fogoly voltam saját testemben
Kiutat megtörten hiába keresve
Összetörten, egyedül maradva
A vesztembe kitartóan haladva
Hirtelen eltűnt és minden könnyebb lett
Tudtam hogy csak a képzelet játszik velem
Tudtam, hogy messze van és nem árthat már
Bárhol látom az már csak egy lidércnyomás
Gyerek voltam de lassan leküzdöttem
A romokból új falakat építettem
Évek óta végre új életet kezdve
Végre újra boldogan nevetve
De hiába volt minden szép álmom
A távolból így is visszarántott
Továbbra is kardot tartva felettem
Elérte, hogy sohase feledjem
Egy nap a rémálom valóra vált
Békésen sétált felém az utcán
A külvilág minden rosszat feledve
Újra barátként köszöntötte kedvesen
NYISD MÁR KI A SZEMED EMBER!!!
Nem érted, hogy belehalok ebbe?!
Gyerek voltam, de Vele leküzdöttem
Most egyedül miért kell, hogy újra kezdjem?!
Már a sokadik cigimet hamuzom
Már a sokadik boromat kortyolom
De az agyam még mindig kitartóan zakatol...
