A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
ÉDES ÉLET - az élet show-ja
Lehetett volna béke és nyugalom
Lehetett volna boldogság a jutalom
Lehetett volna szép az élet
Lehetett volna még sem így lett.
Lehetett volna, de miért is nem lett?
Azért mert az ember mindent elfelejtett.
Kezében volt minden eszköz
De a majomkodás mindent legyőz!
Nézz fel az égre milyen szép kék
Nézz le a földre amit művelsz a tiéd
Nézz körbe ami kell mindened megvan
Miért nézed azt, amiért más a lelkét adja.
Miért hisztizel éjjel nappal, hogy neked milyen rossz?
Miért támadsz neki mindenkinek, aki veled jó?
Miért nem nézel magadba csak egy kicsit?
Miért vagy mindenkire ennyire irigy?
A boldogsághoz nem kell sok minden
Csak segíts annak, akit melléd sodort az élet
MA ÉN HIBÁZOK, de HOLNAP TE FOGSZ!
Ha ma nem segítesz, holnap én is elfordulok.
Igen neki szebb és jobb az autója
Neki hű de okos a telefonja
Neki százmilliót ér a lakása
És nem is kopott a ruhája
De amíg azt nézed, hogy másnak mije van
Nem látod azt ami mögötted van
Van aki szeret és te is szeretsz
Ez az egyetlen amit el nem veszthetsz.
Panaszkodj csak állandóan
Fuss a pénz után egész álló nap
Rúgj bele mindenkibe ha neked ettől jobb
És hangoztasd azt, hogy neked milyen jó
Én boldog vagyok és tudod miért?
Mert csak azt nézem ami az enyém.
Mert mindig segítek ott ahol tudok
Még akkor is ha az csak egy apró dolog.
Értékelem azt a remek csodás napot
Amikor egy kutyát mentettem a halálból
Neked csak egy ocsmány undorító buta eb
De nekem többet ér mint egy Ford Ranger
Boldog voltam amikor egy rászorulónak adhattam
Neked csak 4 szendvics volt amit a „kukába” dobtam
De neki a reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora
Nekem szemében a hála többet ért mint egy Sony Xperia
Amikor egy nélkülöző emberrel kedvesen viselkedsz
Még akkor is ha más jó hogy bele nem rúg egyet
És jóságodat egy almával hálálja. (ami neki az egyetlen vagyona)
Az többet ér mint ha én lennék Kensington palota tulaja.
Elhiszem hogy neked többet ér az elektromos kapud
És az én kapumnál drágább lábadon a papucs
De amikor a rozoga kapum festettem
Büszke voltam amikor az ecsetet letettem
Látod már?
Élhetnél békében és nyugalomban
Szeretetben, boldogságban
Lenne értelme a létednek
Ha tudnád mi fontos az életben.
