A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
Könyörgés
Szétrobban a talaj a talpad alatt
Csak zuhansz messze, sebesen haladsz
Földre esel, nagyot koppansz
Sötét homályba…a vesztedbe rohansz
Állj csak meg egy pillanatra
Mi történt itt két nap alatt
Tegnap még „szerelmes” diák voltál
És most hogy újra a vesztedbe rohantál?
Elveszett lettél, semmi más csak egy gyenge féreg
De, mi az hogy csak érezd meg milyen az íze?!?!!!
Az a baj az emberekkel hogy nem törődnek mással
Csak hogy saját önző érdekeit hajtva mást a földbe ássa
Csalódott vagy…üresnek érzed lelked
Nincs senki, aki most fogná meg a kezed
Olyat is elviselsz, amit nem akarsz megtenni
Hallgatsz, hogy próbáld sorsodat menteni.
Fáj…dühős vagy, mardos a lelkiismeret
Nem is tudod felmérni tettedet
Könyörgöm Istenem, Ne HAGYD HOGY ELVESSZEK,
Mutasd meg kérlek hol van a béke mit oly régóta nem lelek
Téged imádlak Téged igyekszem követni
Bocsásd meg vétkeim, ne akarj büntetni
Tisztában vagyok vele, hogy nélküled elveszek
Magammal cipelem mindig a keresztem
Érzem a súlyát, NEM BÍROM MÁR TARTANI
De vessenek rám követ, ha le fogom ejteni
Bírni fogom, ígérem, hogy nem dobom el
Tudom azt is, hogy Te tartod velem
SEGÍTS!!! Vigyázz rám terelj rá a helyes útra
NE ENGEDD, hogy megtörténjen újra
Összetörök, nem érted, hogy nem bírom tovább?!!!…
Miért fordulsz el tőlem nap-nap után?
Hogy várod el tőlem, hogy újra leküzdjem?
Először is évekbe telt, hogy elűzzem
Ha végre vége lesz Földi gyarló életemnek
Ne kergess el…bocsásd meg nekem vétkeimet.
