A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
2012- BUÉK
És még is felkelt a Nap
De most a falból a láncok kiszakadnak
Elfojtott sírás tört fel a mélyből
Hatalmas lángokkal a kínok tűzéből
Értetlenül nézek, hogy miért ilyen igazságtalan az élet
Hogyan tud ilyen hírtelen megtörni egy vidám lélek
Egy családban is egyedül magányosan élek
A barátok is elhagytak nincs kitől kérjek
És még is felkelt a Nap
De most a láncok a falban ragadtak
Nincs erőd hogy kitörj a mélyből
A magány ordítása hallatszik a kínok tűzéből
Képek villannak fel…filmszerű
Sokszor félek, hogy a magyarázat nem egyszerű
Bolond lennék? Hangok kísértenek?
Hívnak szólítanak az őrületbe kergetnek.
Most végre lement a Nap...
Vajon eljön értem újra a holnap?
Nem érdekel már! Vigyen csak az ár!
Úgy is megáll egyszer a mutató az órán
Folyamatosan sírsz zokogsz mint egy gyermek
Az sem érdekel ha mások kinevetnek
Gyűlik torlódik a rossz…elhallgatsz
És hírtelen a könnyed is elapad.
Nem sírsz, nem kérsz, nem érzel már
Nem remélsz nem vágysz már semmi iránt
Nem alszol csak vagy a Fekete ürességbe bambulva
Halálod dallamát dúdolva.
