A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
Drag me to Hell - Pokolra taszítva
Fogoly voltam és nem tudtam szabadulni. Mérhetetlenül tehetetlennek és üresnek éreztem magam. Alattam félelmetes szakadék tátongott, ami elkerülhetetlenül a mélységbe húzott.
Ordítottam halálra rémülten, amikor láttam, hogy nem tudom elkerülni a zuhanást.
A reménynek még szikrája sem volt. Tudtam, ha lezuhanok, soha sem jutok vissza.
Nem tudtam ellene mit tenni. Kérésem, könyörgésem süket fülekre talált.
Nem volt más hátra…tűrni szenvedni és tűrni. Ez a lelkem halála volt. Szörnyű fájdalmam volt és rettenetesen féltem. Hallgattam. Nem tudtam hogyan mondjam el. Ez a gyűlölet éget, ránk tekeredik, végül megfojt. Megöl a saját kezünkkel.
Furcsa álmom volt az éjjel.
Egy halott lányt láttam a sötétben
Egy férfi gúnyos kacaja szállt a szélben
A Fekete mélyből úgy tűnt, mint egy kísértet.
De a lány kedvesen mosolyodott el
-A Halál csak egy új szebb élet kezdete
Meglátod Te is fele barátom
Százszor is átfogod élni bánatom.
Meg kellett tanulnom nem baj hogy ha fáj
Remélem te is ezeket a kínokat éled át
Fájjon úgy ahogy nekem fájt
Könyörögj kívánd a halált.
Alázzanak meg úgy, ahogy te tetted velem
Anyád, apád többet ne higgyen neked
Barátaid hagyjanak el forduljanak ellened
Ne legyen nyugodt álmod úgy, mint nekem
Gyászold legjobb barátod éveken át
Gyermeked kezedben lássa meg a Halált
Szenvedésed vonata soha meg ne álljon
Kínjaid tűzével messze-messze szálljon
Csak most ébredek fel
Megvetem magam teljesen
Nem kívánom én ezt senkinek
Még neked sem.
Téged, kit életemben tiszta szívvel gyűlöltelek
Halálomkor barátomnak tekintelek
De keserűségem nem hagy el
Bocsánatot ne kérj soha sem.
