A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
Papa
A leges legszebb karácsony. Mindenki csak is erre vágyott. De valami hiba csúszott a gépezetbe. Szörnyű, Rémületes hiba. Azoknak akik túlélték a mai egy nap lesz amit feledni próbálnak. Azoknak viszont, akik nem egyszerűen csak az utolsó.
Mit érzek most?
Csalódottságot, tehetetlenséget, ürességet, magányt.
Űrt az Édenben, mit nem tölthet be semmi soha már.
Ez lenne a Gyász?! Az ember így nevezte el-e létet?
3 betűs szó…
Mi megöli az embert
Tönkre teszi a testet-lelket
Kín a fájdalom szó apróvá válik, elenyészik mellette.
Ez nem csak fájdalom!
Ez a legkegyetlenebb dolog a világon
Bűntudatod, összeomlást, elviselhetetlen kínt okoz
Az idő sem enyhít soha már-e borzalmon.
MEGHALT A KIRÁLY!
Szakította meg a csendet egy rémült kiáltás.
Aztán újra csend lett. Rémisztő, félelmetes némaság.
Nincs már ki védje szeresse vezesse oltalmazza nyáját.
Papa. Te drága Szent ember!
Miért nem mondtam ki soha, hogy szeretlek?!
Úgy sajnálom már, hogy egyszer se üzente szám,
De úgy is tudod, hogy mit érzek igazán.
Szeretetem nem szűnik.
Tudom, hogy jobb helyen vagy már,
Még is önző lennék! Visszahoználak
Még egyszer ölelnélek és ordítanám: Imádlak!
Tisztellek és becsüllek.
Te voltál a legjobb ember
Segítőkész, önzetlen, művelt, okos, bátor
Nem volt, nem is lesz még egy ilyen ember a világon.
Ezt a kínt érezni, az elmondhatatlan fájdalmat
Egy szó nélkül elviselni…
Hogy voltál rá képek?
Hogy maradtál ilyen erős lélek?
Búcsúzni nem tudok…
Nem tudlak elengedni még…
Ha felnézek a csillagokra
Tudom ott ragyogsz Te is
Érzem, hogy velem vagy nem hagytál el,
Velem leszel örökre és fentről kíséred tovább az életem.
2010. 11. 08.
