A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
Krisztinek
Fekete gyász leple hullott falunkra
Egy drága kis angyal átlépte a kapukat
Kaput mi elválasztja sorunkat
Kaput, mi elválaszt élőt és halottat
Nem csak időseket hívogat létük alkonyán
Gyermekeket is elragad létük hajnalán
14 évbe mi férhetett bele?
Ki megismert téged már örökké szeret.
Nem vagyok hajlandó elhinni
Hogy téged rejtett a koporsó fehér falai
Nem tudom elfogadni azt a mesét
Hogy benne pihensz már örökkön örökké
Hosszú hajad nem nő tovább
Arcodon ránc nem lesz soha már
Az iskolában több felelet már nem vár rád
Aludj…pihenj csak te áldott kisleány!
Az élet sötét arcát korán megismerted
A szép és jó dolgokból kevés jutott neked
A harcot még is sokáig bírtad
A legbátrabb és legerősebb ember te vagy!
Búcsút csak itt mondhatok.
Elköszönni csak egy fehér lapon tudok
Mit írhatnék? Még fel sem fogom,
Hogy soha sem láthatom többé az arcod.
Tudom, hogy nem fekszel lent a sötét földben
Tudom, hogy ott vagy benne a szélben.
Ha eső esik, könnyed csordul rám,
Ha süt a Nap a Te mosolyod melegít át
Tudom, mikor a madarak énekelnek
Te zenélsz fent a fellegekben
Hiszem, hogy vannak még csodák
Minden este hozzád szól imám.
Fekete gyász leple hullott szívünkre
Túl korán mentél el és hagytál itt bennünket
Átlépted a kaput, hol nincs többé fájdalom
Hol minden szép és nincs már semmilyen ártalom
Fekete gyász leple fedte el lelkünket
Fiatalon költöztél el szívünkbe
Élni fogsz addig míg gondolunk rád
Akkor halsz meg mikor nem szeret senki már
14 évbe mi férhetett bele?
Ki megismert téged már örökké szeret!
Nyugodj békében drága Krisztike!
2010.12.26 ( Varga Krisztina emlékére )
