A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
Az utolsó hajó
Ahová most indulsz, nem mehetek veled
Az Utolsó utadat egyedül kell, hogy meg tedd
Hol ébredsz fel holnap? Nem tudom!
Hogy mit élsz most át, azt fel sem foghatom…
Búcsúzni a Világtól a Földi élettől
A legnehezebb mit Isten vár az embertől
Félsz…tudom jól, hogy rettegsz
De én segíteni már nem tudok neked.
Tudtam érted tenni bármit is?
Megtettem mindent, hogy méltósággal tudj búcsút inteni?
Nem hinném…vigaszt nyújtani már nem lehet
El kell, hogy engedjelek, nem mehetek tovább veled.
Ne búsulj! Ne gondolj a rosszra
Ne tervezd már, hogy mit tennél meg holnap
Mi az mit megtennél, de nem jutott rá idő?
Teljesen mindegy már, ha az élet fája kidőlt.
Gondolj a szépre, gondolj a jóra
Gondolj tán arra, ki sirat majd holnap
Mi volt az, amiért érdemes volt élni?
Gondolj azokra kiket szerettél, kik miatt nem szabad félni!
Nem ismerlek…nem tudom milyen az életed
De pár nap alatt még is megszerettelek
Mindent megtennék, hogy szép legyen a búcsú
De mit mondhatnék annak ki a Halálba indul?
Szenvedni kell a születésért
Szenvednünk kell a halálunkért
Úgy mondanék valamit, bármi értelmeset
De a szavak feleslegesek, már csak hallgatnunk lehet.
Utolsó percében mire gondol egy érző lélek?
Vajon jó ember voltam? Mindent megtettem?
Mi lesz velem ma este? Hova hajózóm?
Szép ez a Naplemente…Talán álmodni fogok?
