A Emma B. Davies felhasználó összes verse >>>
Csendben...hallkan
Megtettem életem első felnőtt lépését
Egyben életem legjobban fájó döntését
Mikor meghoztam…döntöttem egy világ tört szét bennem
Csendben…halkan, hogy ne lássa senki sem.
Este éjfél tájban kuporogtam az erkélyemen
Nem csináltam mást bambulva a sötétségbe cigizgettem
Aztán hirtelen előtört belőlem a keserű sírás, csak zokogtam mint egy gyermek
Csendben…halkan, hogy senki se hallja meg.
Évekkel ezelőtt lemondtam az álmomról
Egyedül, megtörten búcsúztam a világtól
Öltem, romboltam, pusztítottam önmagam
Csendben…halkan, hogy ne csapjak túl nagy zajt.
Tudtam azt, hogy az életben nem lesz már vigasz
Sejtettem azt, hogy senki sem látja körülöttem a vihart
Felettem egy felhő mindig lebegett, belőle a zápor folyamatosan esett
Csendben…halkan, hogy ne vegye észre senki sem
Utolsó tettemet Földi életemben már csak egy dolog jelentette
Előttem célként már csak a bosszú lebegett
Nem más…csak néhány szó, hogy elmondjam, mit érzek
Üvöltve…sírva röhögjenek csak, de akkor sem megyek el tétlen.
Tudtam azt, hogy a világ hideg és kegyetlen
De nem tudtam azt, hogy él még benne egy jó ember
Kedves, mosolygós, igaz és a hibáimmal együtt befogad
Csendben…halkan ne lássa senki, hogy a szíve nagy
Összezavart önzetlensége, fel kevert lelke erős fénye
Kérdésem csak ennyi lenne: Még sem kell a világtól búcsút vennem?
A bosszú enyhült, elszállt, megbékélt lelkem.
Csendben…halkan ne tudja senki, hogy valaha élt is bennem.
Fogalmad sincs tán, hogy mennyit segítettél
A sötét mélyből a fényre kivezettél
Egyedül romboltad le a falat mi körülöttem élt
Csendben…halkan, de biztosan, hogy ne tudjon újra épülni.
Oh ha tudnád szívem mennyit kesereg
Hogy a sok jót, mit adtál viszonozni nem lehet
Így hálámat egy fehér lapra vetettem
Csendben…halkan ne tudd meg soha, hogy létezem.
Hosszú és nehéz lesz az út mire rá kellett, hogy térjek
Elmondhatatlanul fájnak ezek a léptek
De tudnod kell, hogy életemet köszönöm neked
Csendben…halkan, de soha sem feledem neved.
Nem tudok már mit mondani…hálám zengjen néked
Minden egyes percben Angyal kísérje lépted
Akárki gondol rád, boldog legyen szíve
Mert nélküled a világ már semmit sem érne!
