A Bacsa Márk felhasználó összes verse >>>
Romokban
Az életem romokban.
Arcátlan kígyók vannak
minden sötét sarokban,
tartanának markukban,
de nem tudnak ,
folyton hazudnak.
Hibáikból nem tanulnak,
ahogy én sem ,
szemeimből könnyek potyognak
mint annak szemeiből
kinek lábai ajtóm előtt kopogtak.
De őket nem érdekli,
hogy ezek itt zokognak,
Folyton csak bántanak
de meg nem hallgatnak,
még azt sem akit
sajátjuknak tartanak,
s nem érthetik,
hogy ebben a pokolban
mi maradtunk csak egymásnak
egymás után loholva,
multat elhagyva
mindig újra és újra nekifutva,
a porban és a mocsokban
is egymás lelkét ápolva.
De mikor jön a szélcsend?
Azt már érzem hogy vége lesz,
de nem a legszebb véglet,
ha két lélek tönkre megy
két senki végett,
kik sunyi módon arra játszanak
hogy két életet is leromboljanak,
maguk körül mindent felborítsanak,
bűneikért meg nem lakolhatnak,
megoldás után nem kutatnak,
csak durván a földön eltaposnak.
S ha lábam alatt a talaj megreped,
védekezhetek, és meg is teszem,
hozzám vágott dolgokat fel nem veszem,
ugy ahogy a telefonomat ,ha rezeg,
és meglátom ki hívogat.
