A Papp Mádava felhasználó összes verse >>>
Árnyéktöredék
Kint állok a hűvösben
Elhagyatott, üres, városi kávéházak
és a szemeid közt elveszve fénylek
akár a pesti sötét sikátorokban meggyújtott cigaretta,
máskor pedig elszállok, mint annak füstje
Tovatűnök.
Lehull a függöny. Elszárad az élet.
Lejátszódott már minden,
de tovább küzd az énem,
Én nem halkan üvöltök,
hát nem hallod?
Hadd halljam én.
Gondolataidat.
Lelkedet.
Csak egy pillantást még,
csak egy érzést
Tudom, hogy nem elég
mert emléked a többi közt
lassan, de ragyogva elég.
