A berijoci felhasználó összes verse >>>
A NŐ...
A NŐ...
Rózsák a lányok, Rózsák az asszonyok,
Ők mind-mind igazi angyalok.
Ádámnak bordájából lettek teremtve,
S angyalként léptek le a földre.
Lenge ruhában látványuk olyan aljzó,
Szemet gyönyörködtet, s ínycsiklandó.
Minden lépésnél mint hullám, a kebel úgy ring,
Vágyat kelt, s nadrágodban érzed a kínt.
Beképzeled még azt is magadnak,
Hogy örömöt neked csak ő adhat.
S rajta az a pici bimbó, mi mered,
Valld be! Neked is elveszi az eszed.
Ahogy szemed egyre lejjebb téved,
Pajzán gondolattól a vágyad éled.
Édes köldök, s alatta a nő dombja,
Nyálad csorog, ajkadat úgy vonzza.
"Tüzes csókokat csókolnál rá, és nem kérdeznél,
S ahogyan Ő, Vele te is úgy élveznél."
Szinte érzed már a bejárat kéjes illatát,
És szádban kezded érezni édeskés zamatát.
Mikor két hosszú comb feltárja előtted a vulvát,
Magod vágyadból úgy tör fel, mint izzó vulkán.
A nő mosolyog, hisz még semmit nem érzett,
S ez téged tettekre késztet.
Szemed nem tudod levenni lágy öléről,
Le akarod szakítani azt a rózsát a tövéről.
Ajkad a két comb közé tapasztod,
Nyelved ritmusára a halk sóhajokat hallod.
Szádban érzed kéjének minden cseppjét,
Kielégítve így a nőnek csodás testét.
De ne hidd, hogy a nőt így nyerheted el,
Nem csak a testét, a lelkét is szeretned kell.
Mikor a szívéhez megtaláltad az utat,
Úgy minden kincshez neked utat mutat...
