A Tóth Tamás (tomi006) felhasználó összes verse >>>
Miklós Napján
Kitekintek az ablakon a zúzmarás fákra,
S látom letűnő Fiatalkorom.
Valaha más volt a sors s más van már ma,
S már magam sem tudom, mi volt egykoron.
Mikor még gyermeki fejjel örvendve vártam,
A nagyszakállú öreg dörmögő urat.
Ma már gyermekem várja, örömmel eltelvén,
S én látom letűnő Fiatalkoromat.
S ha kitekintek este a vén szoba ablakán,
Szemben sok kisgyerek örvendve mosolyog.
S megszívván pipámat füstjében merengve,
Szememből a könnyem lassan kicsorog.
Hiszen eszembe jutott a boldog gyerekkor,
Mikor nem volt kenyér, vagy nem volt tüzelő,
De én mégis boldog voltam, hisz tervezgettem mindig
Milyen lesz majd felnőttként a szebb s jobb jövő.
S ha ismét eljő Szent Miklósnak, napja
Újra kinézek a régi ablakon,
S örömkönnyel látom, hogy egy- egy gyermek kapta
Szeretettel az én, kedves csomagom.
Melyet Miklós vitt el, kérésemre nékik,
Mert gyermekek ők, is mint voltam vala én.
S e kis csomagok tartják meg a hitet, ahogy régen,
Hogy míg a világ- világ marad, mindig van remény.
S este nyugovóra boldogságban térek,
Mert tudom a lelkem újra adhatott.
Egy évben egyszer lesznek nagyokból a kicsik.
S kicsikből nőnek vissza a nagyok.
