A Kis Kornél felhasználó összes verse >>>
Kis Kornél - Mama
Mama
Sötét szobában fekszem az ágyon,
Várom, jöjjön végre az álom.
Fejem a párnán, szemem nyitva,
Mintha valaki most mellettem állna.
Hideg torkomat folytja, marja,
S fáradt lelkemet rabláncba zárja.
Könnyek nem csordulnak arcomon,
Nagy sóhajjal kiáltva, siratni akarom.
Az égre nézvén őt keresem,
Mond, itt vagy még velem.
Csönd ül bent a lakásban,
Belszélj hozzám némán, halkan.
Nincs szó, csak tátongó üresség,
Mely belülről szívem tépi szét.
Elmentél, mint sivár téli fagyos szél,
Felejteni nem fogunk, ne félj.
Nyílik a fehér virág, mi reád borul,
Gyötrő érzelmek, lassan, lépten elvonul.
S midőn majd a boldog percek,
Rólad én mindig megemlékezek.
