A Kis Kornél felhasználó összes verse >>>
Kis Kornél - A dokira várva
A dokira várva
Tavaszi szellő, csicsergő madarak raja,
Ily szép idő, s én a kórházban vala,
Hisz másnap csont kerül számba,
Nagy bizalmamban, most utoljára.
Pánik, izgalom nem ül ki arcomra,
Lelkemet kicsiny teher mégis nyomja,
Piciny ágyamban fekve, arra gondolva,
Vajon Ő elmélkedik-e rólam máma?
Mily jó lenne, ha az ajtómnál állna,
S egy bő öleléssel, kedvemet feldobja,
Csupán vágy, majdan Ő meglátogatna,
Reménytelen, velem sohasem találkozna.
Szeretem Őt, mintha testvérem volna,
Apró szíve oly fontos számomra,
Így alszom el, hajtom fejem álomra,
Holnap hosszú, nehéz napra virradva.
