A Kozmér Anita felhasználó összes verse >>>
Bánat és vezeklés
Szép a lelked, gyönyörű, az enyém nem az, azt mondod,
Pedig Te is emlékszel rá, hogy az enyém is az volt.
Sokat tettél értem, értünk, tudom, pont ezért kérlek,
kérlek százszor, ezerszer, bocsáss meg nekem!
Nem lehet, hogy a múlt, a rossz emlékek fognak kísérteni,
És bennünket a csodás közös út helyett vadul üldözni.
Utam lesz inkább az örök magány és sóvárgás utánad,
Nekem csak a szép közös múlt emlékei maradnak.
Tudd, ha közös utunk mégis a végéhez érkezik,
Soha nem feledlek, szívem rád csak jóval emlékezik.
Te vagy ki életet leheltél elhaló szomorú szívembe,
Iszonyúan bánom hogy sebet ejtettem szerelmes szívedbe.
Magamat kívánom bánatos testednek, lelkednek,
De tudom önzőség részemről veled ezt tennem,
Szeretném gyógyítani általam okozott sebeidet,
Hogy behegedjenek es újra boldog lehess velem.
