A Oláh Barbara Viktória felhasználó összes verse >>>
Tavasz
Szeretem a zöldellő fák
szívmelengető látványát.
Nyíló virágok émelyítő illatát.
A gyönyörű színek tarka sokaságát.
A bőrömet lágyan égető nap ragyogását.
Melegsége átjárja egész lényem,
belobbantja szunnyadó lelkem.
Szikrázó kék ég alatt sétálva,
langyos szellő tépázza hajamat.
A Szinva patak hevesen
csörgedez a híd alatt.
S Miskolcon, még a madarak
csicsergése is hangosabb.
Ébred a város, új arcát mutatja most.
Rimánkodva vártam már jöttödet.
Reménykedve, mikor olvasztod
már fel dermedt testemet.
Hosszú volt ez a zord téli évszak.
Azt hittem már örökké maradsz, te pimasz!
De leáldozott csillagod s itt a tavasz.
Végre ránk mosolyogsz, te ravasz!
