A Oláh Barbara Viktória felhasználó összes verse >>>
Érzelmek hullámain
Fent, lent.
Mennyben, pokolban.
Sírva, nevetve.
Könnyesen nevetve, könnyesen zokogva.
Dühtől remegve, hitevesztetten reménykedve.
Egy napom, egy napunk.
Érzelmek tengere e lét.
Ebből táplálkozunk, mégis rácsodálkozunk.
De hisz emberi lét mivoltunk!
