A Oláh Barbara Viktória felhasználó összes verse >>>
Remény
Sírva fakadt az égbolt
ez őszi reggelen.
Természetanya, ki áztatja földünket
ily szüntelen, hevesen.
Könnytenger hömpölyög lelkemen .
Ám boldogtalanság csapadéka,
mi elárasztja azt
s nem eső áradata, mely az égből hull le ma.
De ne félj ég!
Jön még napfény borús lelkedre!
S igen,
jön még fény az én szívembe!
