A Oláh Barbara Viktória felhasználó összes verse >>>
Mesélő metró
Zakatol az öreg metró,
rozsdás kerekek csikorgatják a síneket.
Ülök a kopott szerelvényen és figyelek.
Körülöttem néma, mozdulatlan lelkek.
Hallgattok, mégis beszéltek.
Szemetek elárulja,
mit ajkatok nem mer, vagy nem tehet.
Látok mindent, mit arcotok Júdása látni enged.
Szárnyaló örömöt, mély bánatot, kitörni akaró haragot,
az álcázatlan igazságot!
Hiába is rejtenétek, mit leplez szívetek.
