A Oláh Barbara Viktória felhasználó összes verse >>>
Láthatatlan szobor
Megmutatnám magam, s beszélnék.
De sokszor az én szóvivőm csak a csend.
Mozdulatlan testem az én előadóművészem.
Csak hallgatlak titeket, de nem hallom, mit meséltek.
Figyellek, de mégsem látlak benneteket.
Egy láthatatlan, ám beszédes szobor vagyok köztetek.
Egy meg nem értett művészet.
Úgy hiszitek, ismertek.
S nem is sejtitek, mily ismeretlen vagyok nektek.
Egy nyitott, ám mégis zárt könyv a lelkem.
Megfejthetetlen rejtvény ez,
mely sokszor még számomra is értelmezhetetlen.
Egy biztos, ha kérdeznétek, ismernétek.
Csendes lelkem beszélne, s megmutatná milyen is az ő élete.
