A Oláh Barbara Viktória felhasználó összes verse >>>
Hazám
Csodálattal tekintettem reád régen,
ahogy egy gyermek, csillogó szemmel.
Imádattal telt meg minden gondolatom,
ha ajkamra te szavaidat vettem.
Szerettem kimondani nevedet,
szerettem mindenedet.
Soha nem akartam elválni tőled,
mert hittem, majd örökké szeretlek.
De elhalványult ez az érzelem,
s most napról napra
egyre több utálat gyűlik irántad szívemben.
Én országom, te drága nemzet, mond
szerethetlek én még újra téged?
Mondhatom büszkén nevedet,
beszélhetem csodálattal nyelvedet?
Mit gondolsz, megmenthető e kapcsolat veled
vagy nem te leszel a végzetem,
s végül el kell hagyjalak,
hogy a szenvedésnek végre véget vessek?
Várom válaszod, de türelmem fogy,
így kérlek ne várass ezzel is engem.
