A Across felhasználó összes verse >>>
Skizofrén október
Sárguló levelek, langymeleg szellő,
Ünneplő emberek, sehol egy felhő.
Kapuk alatt nénikék botladoznak,
Az utcákon rendőrök sorakoznak.
S a vén Duna szelíden andalog tovább,
Magával ragadva a monoton időt,
Perceket, órákat, bánatot, erőt,
Nem áll meg soha az áradat,
Tükrében nem látod árnyadat.
Hallottál a harcoló gyerekekről,
Lámpákra akasztott emberekről,
Munkásokról kik fegyverben álltak,
Zsarnokokról kik halálra váltak.
S a szónokok hevülten szónokolnak,
Az államfők kevélyen pózolkodnak,
Pompás rendezvények, fennkölt énekek,
Csak a nézőtér sorai üresek …
De nézd, ott a sarkon túl köveket dobálnak,
Kik védenének, most arcodba vágnak,
Mindenki rohan mint akkor régen,
S az öreg tank újra elindul a téren.
Mert megint a hazugság, a kapzsik árulása,
Megint a tömegek vesztett lázadása
Hamvad el magára hagyatva az éjben,
Míg október szelleme itt lebeg a szélben.
2006. október 23.
Főfai S.
