A Across felhasználó összes verse >>>
A világ új urai
Mint disznóknak korpát,
Szórják a pénzt híveiknek,
Mit raboltak hiszékeny tömegek során,
Kik adósság csapdájába csaltan,
Vergődve várják az ígért kánaánt.
Hontalanként bolyongva saját hazájában
Elveszett nemzeted mondd, mit remél?
Hol idegen szavakat locsog a felszín,
És anyanyelvén hallgat a mély…
Hol árulók hősökként pózolnak,
Báránybőrben farkasok osonnak,
S parfümmel fedik a rothadás szagát.
- Nincstelenek földjén, ugyan mi vár?
Rákos sejtek okozta kínban,
A testnek megváltás a halál,
Míg tiszavirágnyi tobzódásban
A gyilkos kórság mindent fölzabál.
Barátként jönnek, tolvajként távoznak,
Békéről mesélnek, háborút szítanak,
Népeket nyájakként terelnek,
Gátlástalanok, de mégis rettegnek
a világ új urai,
Mert már nem rejtettek.
Főfai S.
